Az általunk kialakított rendszer csak akkor lehet hatékony, ha működőképes. De ehhez át kell ültetnünk a gyakorlatba, és megvizsgálni, hogy mennyire tudjuk betartani. Emlékezzünk a 21 napos szabályra! Ha új szokásokat szeretnénk bevezetni, akkor az első 21 napban nagy erőfeszítésbe telik majd, hogy kitartsunk. De ezalatt az idő alatt az új szokás beépül a rutinunkba, és a későbbiekben már szinte megerőltetés nélkül végezzük majd. Tehát ha kialakítottunk magunknak egy rendszert, ahhoz ragaszkodjunk – legalább az első három hétben! Utána pedig már úgyis megy minden magától…

Ha a gondosan kidolgozott rendszerünk olykor-olykor megbillen egy kicsit, az alapvetően nem gond. Viszont ha rendszeresen előfordul, hogy nem sikerül elvégezni a feladatokat, és feltorlódnak a teendőink, akkor lépnünk kell. Lehet, hogy túlterveztük magunkat, vagy az életünk változott meg a rendszer kialakítása óta (pl. gyermek születése, munkába állás, stb.), de ha a rendszer már csak frusztrációt okoz és nem minket szolgál, akkor megérett a változtatásra. Ilyenkor újra át kell gondolnunk a prioritásainkat, a hozzájuk kapcsolódó feladatokat, valamint a korlátainkat, és ezek ismeretében kell aktualizálnunk a rendszert (elvégzendő feladatainkat és azok gyakoriságát).

A prioritásaink meghatározásához segítséget nyújthat egy szimbolikus történet. Ha egy vödröt teleteszünk 3-4 óriási kővel, úgy tűnhet, hogy tele van. Ennek ellenére biztosan fér még a hézagokba néhány kisebb kavics. És a vödör még mindig nincs tele, mert teleszórhatjuk homokkal a kisebb réseket. És végül megtölthetjük vízzel is, így aztán tényleg teljesen tele lesz. De ha fordítva kezdenénk feltölteni, akkor a végén nem maradna hely a nagy köveknek. Nyilván behelyettesíthetjük a nagy köveket a számunkra legfontosabb dolgokkal és a vizet a sziszifuszi apróságokkal. Koncentráljunk tehát a számunkra legfontosabb területekre, és a többivel csak akkor foglalkozzunk, ha jut rá elég időnk!