A konyhai és kerti zöldhulladék újrahasznosítására ma már kevesen vállalkoznak, pedig néhány évtizede a komposztálás még minden kertes háznál megszokott tevékenység volt. Jelentősége azért nagy, mert a zöldhulladékok alkotják a háztartási hulladék közel egyharmadát. Ráadásul ezáltal a szerves hulladékokban lévô tápanyagokat is visszajuttathatjuk a talajba.

Komposztálni pedig egyáltalán nem bonyolult dolog! Mindössze két fedett komposztálókeretre lesz hozzá szükségünk, valamint néhány négyzetméterre a kertünk egy árnyékos részén. A  komposztálókereteket beszerezhetjük a nagyobb kertész- és barkácsáruházakban, de összeeszkábálhatjuk házilag is. Ebben az esetben figyeljünk rá, hogy biztosított legyen a komposztunk levegőzése!

Az előkészítést követően elkezdhetjük gyűjteni a zöldhulladékot az egyik komposztálókeretben. A gyorsabb lebomlás érdekében célszerű az anyagokat 5 cm-nél kisebb darabokra aprítani.

Belekerülhetnek a komposztba a következők:

• a konyhából és a háztartásból: a zöldségtisztítás hulladékai, krumpli-, gyümölcs- és tojáshéj, káposzta- és salátalevél, kávé- és teazacc, hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu, növényevô kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, toll, szôr, papír (selyempapír, tojás- doboz feldarabolva, de újságpapír nem!) kis mennyiségben, gyapjú-, pamut és lenvászon jól feldarabolva, szintén kis mennyiségben.
• a kertbôl: lenyírt fû, kerti gyomok (virágzás elôtt), falevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt virágok, palánták, lehullott gyümölcsök, faforgács, fûrészpor.

De ne tegyük bele az alábbiakat:

• festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék
• szintetikus, illetve nem lebomló anyagok (mûanyag, üveg, cserép, fémek)
• ételmaradék, hús, csont – bár ezek lebomlanak, ne kerüljenek a komposztálóba a kóbor állatok, rágcsálók és a fertôzést terjesztô legyek miatt.
• fertôzött, beteg növények
• húsevô állatok alma - szintén a fertôzés veszélye miatt
• veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok (nagy forgalmú utak mellôl származó növényi hulladék; fû, falevél, stb.), elem, akkumulátor, porszívó gyûjtôzsákja.

Ha kétharmadig feltöltöttük az egyik keretet, akkor összerakhatjuk az első komposztdombunkat. Forgassuk át alaposan az összegyűjtött zöldhulladékot! Fontos, hogy az átforgatás során biztosítsuk az anyagok lehető legjobb keveredését. Keverjük a zöld anyagokat barnával, kicsit a naggyal, szárazat a nedvessel. Minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű komposzt lesz a végtermék.

A keret aljára ezután lehetőség szerint szórjunk durvább anyagot (pl. faaprítékot), ami biztosítja, hogy a komposzt alulról levegőzzön. Erre rétegezzük az összekevert zöldhulladékot. Ha van otthon kész komposztunk vagy termőföldünk, akkor egy-egy réteget ebből is szórjunk bele, ezáltal lebontó baktériumokat juttathatunk be.

Ha összeraktuk a komposztdombunkat, akkor pihentessük azt, és addig az üres keretbe gyűjtsük a zöldhulladékot. Amennyiben jobb minőségű komposztot szeretnénk, akkor a keverést ismételjük meg 6-8 hetente. Amikor megérett a komposzt, akkor kihordhatjuk a talajra. Tegyünk félre belőle valamennyit, amelyet felhasználhatunk az időközben összegyűlt zöldhulladék összekeverése után az új komposztdombunk rétegzésénél.

Az, hogy mennyi idő alatt érik meg a komposztunk, függ attól, hogy milyen sűrűn van időnk átkeverni. Ha nem akarunk sok időt rááldozni, akkor elegendő évente egyszer (ősszel) rászánni egy fél napot. Persze így a komposztunk kevésbé lesz talajszerű, de egy átlagos kert tápanyaggal való ellátásához azért megfelel. Hordjuk ki a kész komposztunk felét-kétharmadát a talajra, majd forgassuk át a másik keretben gyűjtött „nyers” zöldhulladékot. Aztán készítsük el az új komposztdombunkat az átkevert zöldhulladék és a maradék kész komposzt rétegezésével. A következő egy évben pedig az üres keretbe gyűjtsük a zöldhulladékot. Évente fél nap nem olyan sok idő, és ezzel mégis rengeteget tehetünk a környezetünk érdekében.

És végül a kritikus kérdés következik: nem, a jó komposzt nem büdös! A szerves anyagok lebomlása csak abban az esetben jár bűzzel, ha a bomlási folyamat levegő hiányában zajlik le: ezt nevezzük rothadásnak. Komposztálás során viszont mindvégig biztosítjuk a szükséges levegőt (lazítással, átkeveréssel), ezáltal egészen más baktériumok végzik a lebontást. Ilyenkor levegő jelenlétében történő lebomlás, azaz korhadás zajlik, ez pedig szagtalan folyamat.

Bővebb információk itt:

Komposztálás a családban – gyakorlati útmutató. www.kothalo.hu/kiadvanyok/kompfuz.pdf